Megint egy start. Megint valami elkezdődik, azért hogy valaminek vége legyen. A december ma már különösen ilyen. Eljön, hogy aztán újra pontot tegyen egy megöregedett év végére. Szeretjük? Nincs más választásunk...
Decembert majd nagy lendülettel felváltja Január és kezdődik minden előlről. Aztán eltemetünk még egy évet. És még egyet. Erről szólna? Nem szeretném elhinni. Valamikor a varázsát is képesek voltunk észrevenni.
Nem vagyok hidegpárti, és nem föltétlen szeretem a temérdek ruha alatti mozdulatlanságot, de be kell vallanom, kicsit mindig megsimogatja lelkemet a ma már ridegnek hitt tél is... Emlékezem. És néha hiszem, hogy most is lehet olyan, mint gyerekkorban...
Akkor nem érdekelt, hogy csontig fagytam, hogy bőrig (be)áztam. Barátja voltam a hidegnek is. Nem tudtuk, mit jelent a felnőttek által sokat hangoztatott "Hogy telik az idő!" Azt sem tudtuk, melyik évben vagyunk. Nem tartottuk fontosnak.
Meghitt volt a tél, játékos, titokzatos, értékes, és a hideg ellenére a melegről szólt.
Sokunk azóta már a meleg-et behelyettesítette az elmúlás-sal... Mintha az idő engedné, vagy tiltaná meg az emberi boldogságot. Tényleg függenénk tőle? A lényeg hova bújt? Valahol lemaradt...
Kétségbeesés előzte meg, vakság, rohanás.
"Úr Isten, hogy telik az idő!" Na és? Azt hisszük, bölcsebbek lettünk. Pedig sokkal butábbak vagyunk.
Jön a nagy PÉLDA:
"A téli hónapok úgyis a depiről szólnak." Ezt mondta egyik ismerősőm. Hogy szólnának erről?? Kiskorunkban erről szóltak? Vagy azt hisszük, hogy most már felnőtt ruhában divatosabb ha ezt gondoljuk? "Azok a régi szép idők!" Nem meséltek másról, mint amiről most is mesélni kívánnak. Meghalljuk? Megengedjük?
A téli hónapok az összebújásról szólnak. Baráti összemelegedésekről, traccspartikról, szánkóról, forraltborról, társasjátékról, vicces hóemberről, filmnézésekről, nagy hócsatákról, S Z E R E T E T R Ő L...
Mert a lényeg egyáltalán nem a 2011 halálán van, és nem a temetésen. A lényeg nem az idő múlásának észrevételére akarja fordítani a fejünket, hanem az igazi értékekre...
Én -ha úgy tetszik naívan- hiszem, hogy a hónapok nevei és az évek számai nem változtatnak hangulatunkon, életünkön, boldogságunkon. És az igazi értékeknek az idő valójában soha nem fog tudni határt szabni. Csak mi lehetünk a cinkosok ebben.
A tél melegíteni akar, nem megfagyasztani. Melegíteni ott legbelül. Kérdés, hogy van ereje nélkülünk befűteni?